EZEK A NÖVÉNYEK, VIRÁGOK GYENGÉN MEGVILÁGÍTOTT SZOBÁKBAN, VAGY ERKÉLYEN,

NEM ELÁRASZTVA VÍZZEL, ILLETVE, NEM TELJESEN VÍZ NÉLKÜL HAGYVA!

KIS ODAFIGYELÉSSEL! SOKÁIG GYÖNYÖRKÖDHETÜNK BENNÜK!

A LAKÁS DÍSZEI LESZNEK!

KLÍVIA

Nagymamáink idejében igen kedvelt szobanövény

volt a klívia (Clivia),

amit szobaliliomnak is neveznek. Napjainkban

ismét reneszánszát éli. A virágüzletekben egyre

nagyobb a kereslet erre, az igen érdekes,

dekoratív növényre.

Ez az amarilliszfélék (Amaryllideceae)

családjába tartozó, Dél-Afrikából származó,

rizómás növény, igen mutatós,különleges

virágáért kedvelt.A levelek közül kihajtó,

húsos, virágszár csúcsán növő,tölcséres

virágok a sárga minden színében,a sötét

narancssárgától egészen a sárgásfehérig terjedő

változatban virítanak. Az egyik legkülönösebb

fajta az 1888-ban Zuluföldön felfedezett Clivia

miniata var. citrina, amely egy sárga változat.

Őshazájában annak ellenére, hogy rizómája erősen

mérgező, előszeretettel alkalmazták gyógyászati

célokra. Európában elsőként a skót felföldi lady

Charlotte Clive kezdte el a

termesztését, ezért John Lindley (1799-1865)

angol botanikus 1854-ben róla

nevezte el a növényt. A folyamatos

növénynemesítések célja a nagyobb virághozam

elérése, a lehető legváltozatosabb virágszínnel

bíró fajták előállítása, a növény törpésítése,

levélzetének érdekesebbé tétele

(fehér-zöld csíkos). A legérdekesebb,

legfantáziadúsabb változatokat

Japánban állították elő.

Fajok:
Clívia gardenii - kisebb virágú,

zártabb cimpájú,

tégla-vagy narancsvörös színű,

bókoló virágú faj.

Általában télen virágzik.

Clívia miniata, szobai klívia illetve

narancsliliom - a

legelterjedtebb faj. Narancsvörös virágait nagy

számban hozza.

Virágai harangalakúak vagy tölcsérszerűen

szétállóak.

Fő virágzási ideje a tavasz.

Március végétől, hosszú ideig hozza virágait.

Leírása:
A klívia tőlevelei átellenes állásúak,

szalagszerűek, fénylők. Önmagukban

is igen mutatósak dekoratívak. Alapjában véve

az egész növény mérgező,

különösen a föld alatti rizómája.

Virágai 30-50 cm magas tőkocsány csúcsán,

sokvirágú ernyős virágzatban jelennek meg.

A csövük rövid, 6 cimpájúak, többnyire

tölcséresen szétágazók. Tél közepén,

kora-tavasszal virágzik. Termése tojásdad,

amely az érés folyamán bepirosodik.

Igényei:
A világos napos helyet szereti, közvetlen

napfény nélkül.

Hűvös vagy átlagosan meleg helyen tartsuk,

télen 8-10 °C-on. Az igen szélsőséges

hőmérsékletet nem kedveli. Nagyon meleg helyen

virága fakó lesz, ha pedig túl hidegben tartjuk,

csak igen sokára kezd el virágozni.

Nálunk elsősorban szobanövényként tartják,

nyáron azonban félárnyékos helyre a kertbe is

kiültethető, vagy a cserép pereméig talajba

süllyesztve a szabadba is kitehető.

A klívia számára

legmegfelelőbb a tápdús,

jó vízáteresztő képességű,

laza, morzsalékos talaj,

amely állhat

marhatrágyaföldből,

lombföldből tőzegből vagy

komposztföldből. Átültetni

a tavaszi virágzás után, csak 2-3 évente szükséges.

Az ennél gyakoribb átültetés ugyanis gátolhatja

a virágzást. Nyáron bőven kell öntözni és

ajánlatos kéthetente 2 ezrelékes

(NPK=nitrogém kálium, foszfor)

tápoldattal is meglocsolni.

Tartása a nyugalmi időszakban.:
Lehetőleg, hűvös 8-10 C˚ hőmérsékletű

helyiségben pihentessük a növényt.

A nyugalmi időszak alatt - amely általában

októberben kezdődik és közel két hónapig

tart - szinte egyáltalán ne locsoljuk.

Ilyenkor csak éppen annyi vizet kapjon,

hogy ne száradjon ki. Tulajdonképpen ezzel az

úgynevezett szárazontartásal kényszerítjük rá

a növényt, a virágzás előtt szükséges nyugalomra.

Ha ilyenkor is rendszeresen locsoljuk és

tápoldatozzuk, akkor valószínű, hogy a

klíviánk évekig nem fog virágozni.

Ha a körülmények megfelelőek a számára,

akkor már februártól virágbimbót fejleszt.

Amikor a virágkocsány eléri a levelek magasságát,

akkor kezdjük el az öntözését valamint a

tápoldatozást.

Szaporítása:
Szaporíthatjuk magról, de ez igen hosszadalmas.

Az érett magot azonnal elvethetjük, ugyanis a

növény neveléséhez 3-5 évre is szükségünk lehet.

Virágzás utáni tőosztással vagy a gyökeres sarjak

anyanövényről történő leválasztásával gyorsabb

eredmény érhető el.

Kártevője a gyapjastetű, amely igencsak kedveli.

Lemosással védekezhetünk ellene.

Hasznos tanácsok:
Bizonyos jelek a növény tartási problémáira utalnak.

A növény kiszáradását

jelzik a hullámossá váló levelek.

Tőrothadást okozhat a túlöntözés.

Amennyiben a levelek sápadtak, fénytelenek

lesznek a növényünk valószínűleg tápanyaghiányban

szenved. A leveleken megjelenő barna foltok nap

által okozott perzselésre utalhatnak.

A klívia igen érzékeny a mozgatásra,ezért

ha bimbós vagy éppen virágzik ne háborgassuk.

Az elnyílt virágokat távolítsuk el a növényről.

_________________________________________________________________

RÁKVIRÁG

Na nem azért, mert olyan csúnya, hanem mert a

rákvirág mégha nehezen is, de elviseli, amitől

más növény már tönkre menne.

Ki gondolná, hogy Indonézia trópusi erdőiből

származó dísznövény jól érzi magát bármely

nappaliban. Ez az állítás nem is teljesen igaz,

de az igen, hogy a rákvirág (Aglaonem sp.)

eltűri a számára nem kimondottan ideális

feltételeket is. A lakás sötétebb zugaiban

is elvegetál, maximum le kell mondanunk

mintás leveleinek látványáról.

Levelei lándzsahegy alakúak, szélesebbek

vagy keskenyebbek, egyöntetű sötétzöldek

(Aglaonema modastum) vagy mintásak - ezüstfehér,

sárgásfehér foltosak, csíkoltak fajtól

(Aglaonema crispum, Aglaonema commutatum),

fajtától, a nemesítők munkájától függően.

Ahogy előbb is említettük:

rosszul megvilágított helyen is viszonylag

szépen fejlődik, de csökken mintázottsága.

Általános szabály, hogy minél mintásabb

levelű a növény, annál igényesebb, annál

kevésbé viseli el a sötétséget.

Fontos viszont, hogy tartsuk távol a közvetlen

napfénytől is, illetve a huzattól és a

füstös levegőtől.

Optimális körülmények között (meleg, párás,

tápdús és közepesen világos helyen)

kora tavasszal virágait is megismerhetjük.

a kontyvirágfélék családjába tartozik,

így rá is a tipikus fehér vagy halványzöld

virágburokból és torzsavirágzatból felépülő

kontyvirág a jellmző, amiből élénkpiros

bogyótermés fejlődik. A kifejlett növény az

1 m-es magasságot is elérheti.

Fényigény:
Félárnyékot kedvel, tartsuk távol a közvetlen

napsütéstől.

Hőigény:
Meleget igényel optimális számára a 18-24°C,

télen sem lehet kevesebb 16 °C-nál.

Vízigény:
Öntözzük mérsékelten lehetőleg lágy, langyos

vízzel, a virágföldet engedjük kiszáradni két

öntözés között.

Páratartalom:
Igényli a magas páratartalmat, ezért rendszeresen

permetezzük a leveleit

gyenge vízsugárral. A cserepet állítsuk nedves

kavicsrétegre.

Betegségek:
A fényhiány vagy a túl erős fény a levelek

felszínén fakóbarna, foltos elhalásokat okozhat.

Kártevők:
A pajzstetvek és a takácsatkák károsíthatják

leggyakrabban.

________________________________________

A szcindapszusz a kontyvirágfélék családjába tartozik.

Nagyon elterjedt léggyökeres liánnövény,

amely szárának hossza akár 2m-es is lehet.

Hagyhatjuk lógni a cserépből, de felfuttathatjuk

rácsra, karóra, mohakaróra is.

Szárát eltörve könnyen szaporíthatjuk,

az anyanövényt pedig bokrosíthatjuk.

Fényigényes, de a tűző naptól óvjuk.

Kedveli a meleget, és a rendszeres

öntözést, és a permetezést. Télen se legyen

13 °C-nál hűvösebb helyiségben,

ilyenkor öntözzük ritkábban.

Télen könnyen levélhullást okozhat ha

túlöntözzük, vagy ha hideg huzat éri.

Ha felkopaszodott, nyugodtan daraboljuk

fel a szárát és gyökereztessük meg.

Ezüstszürke mintákkal pettyezett

levelű változata lassabban fejlődik,

és valamivel igényesebb.

Kártevői a pajzstetvek, levéltetvek,

takácsatkák.

_______________________________________________

KRÓKUSZ

Van a krókuszoknak ősszel nyíló faja is.

Ilyen a lila-ibolyakék virágú

valódi sáfrány (Crocus sativus L.), amely

egyike a legősibb

gyógynövényeknek. Eredeti hazája Kis-Ázsia és a

Földközi-tenger vidéke,

ahol nemcsak vadon fordult elő, hanem széleskörűen

termesztették is.

A virág háromágú bibéje illóolajat, karotint,

festékanyagokat és zsírsavakat tartalmaz.

Már az ókor orvosai ismerték görcsoldó, izgató,

hurutcsillapító, szemgyógyító hatását.

Az i.e. 15. századtól kelmék festésére használták.

Színező hatása oly

erős, hogy 1: 100 000 hígításban a vizet még

észrevehetően sárgára festi.

Igaz, 1 kg-ban egymillió bibe van, és ennyit

összegyűjteni nem kis feladat!

A valódi sáfrányt Homérosz is megemlíti.

A monda szerint Zeusz főisten

a sáfrány illatától ittasult meg, amikor Ida

hegyén Hérával, a házasság és a születés

istenasszonyával (aki mellesleg Zeusznak

a testvére is volt!) a menyegzőjét tartotta.

Akkor Gaea, a Föld istennője a nász

helyén - szerelmük dicsőítésére - hirtelen

sáfrányvirágokat növesztett körülöttük.

Mindez persze nem akadályozta meg Hérát abban,

hogy roppant változatos módszereket eszeljen ki

hűtlenkedő férje halandó szeretőinek üldözésére.

A legenda nem nélkülözi a szokásos "valóságmagot",

mert a kutatások szerint a sáfrány valóban

bódulatot okoz. A középkortól kezdve a sáfrányt

nemcsak kelmék és a női haj festésére

használták, hanem bor és ételek színezésére is.

Egy bibe egy liter vizet alaposan megfest!

Manapság a sáfrányt egy más növénnyel,

a sáfrányos szeklicével, vagy más nevén a

szajlórral pótolják.

Ez minden nehézség nélkül megtermelhető a

kiskertekben is. A háromszögletű, némileg a

napraforgóhoz hasonlító, de fehér színű magját

a fagyok elmúltával, április közepén kell elvetni,

lehetőleg meleg fekvésű helyen.

A növények gyorsan nőnek, és másfél méter

magasak lesznek. A szár végén hozzák

tüskés-fészkes, narancssárga virágaikat.

Ezekből - elvirágzás után - a szirmokat kell

kitépni és megszárítani. A szirmok ugyanúgy

használhatók bor vagy húsleves festésére,

mint a valódi sáfrány. Termesztése

A krókusz hagymagumós évelő növény, amelynek

mintegy 80 faja él vadon és a kertekben.

Leveleit már jóval a virágzás előtt kifejleszti;

jellemző, hogy a levelek közepén egy erős,

fehér csík fut végig.

Egy hagymából egy, vagy több virág fejlődik.

A növény mindössze 8-10 cm magas. A virágok

színe nagyon élénk, egyszínű vagy erezett;

a hibridek a vörös kivételével minden színben

előfordulnak.

Kertekben a legkedveltebbek a tavasszal nyíló

krókuszok: a fehér C.fleischeri, az élénksárga,

kívül vörösesbarnán csíkozott C. korolkowii,

a tiszta aranysárga, kisebb virágú C. ancyrensis

és a sárga virágú C. chrysanthus.

Enyhe télen már február végén nyitja lila,

apró virágait a C. tommasinianus.

A legkésőbbi krókusz a fehér virágú C. albiflorus.

Ősszel nyitja virágait a fentebb már ismertetett

jóféle (kerti) sáfrány, a C. sativus.

Ennek széles cimpájú, élénk ibolyaszín

virágából hosszan kiáll a vékony, háromágú

narancspiros bibe. Nagyon dekoratív az ugyancsak

ősszel nyíló pompás sáfrány (C. speciosus),

amelynek 15-18 cm magas virágai levendulakékek,

kiálló, szeldelt bibéi pedig narancsvörösek.

A krókuszok nem régen terjedtek el és váltak

kedveltekké a hazai kertekben. Korábban főként

Hollandiában és Angliában foglalkoztak

hagyományszerűen a nemesítésükkel.

Pedig érdemes volna ezeket a szép virágú

növényeket minden kiskertben meghonosítani,

mert kora tavaszi virágzásuk a kert első és

egyben rendkívül látványos dísze.

Virágzásuknak akkor szakad vége, amikor az első

krókuszvirágokon megjelennek a virágport gyűjtő

méhek és dongók.

A hagymagumók 0,5-2,0 cm átmérőjűek,

gömb alakúak vagy kissé lapítottak, felületüket

gyakran rostos réteg veszi körül.

Talajban nem nagyon válogatósak, de szeretik

a laza, nem nagyon vizes területeket.

A hagymagumókat teljes nyugalmi állapotukban

kell a földből felszedni, és válogatás után

száraz, szellős helyen tárolni a szeptemberi

kiültetésükig. Ezt megelőzően a talajt fel kell

ásni, ás gondosan el kell gereblyézni, hogy a

viszonylag apró hagymák rögmentes földbe

kerüljenek.

A krókuszok hagymagumóit 10 cm mélyre ás 8-10 cm

távolságra ültessük az

ágyásba. A jól előkészített terület teszi

lehetővé, hogy a hagymák még a

tél beállta előtt gyökérzetet fejleszthessenek,

és a következő tavasszal virágozhassanak.

Három évnél tovább nem érdemes a hagymákat egy

helyen tartani, mert kedvező körülmények között

annyira elszaporodnak, hogy túlságosan sűrűn

lesznek.

A krókuszok általában jól elviselik a mi

kontinentális teleinket is, de száraz, tartós

zord hideg esetén előnyös, ha falombbal

betakarjuk a krókuszokkal beültetett kertrészt.

A lombtakarást a tél múltával

természetesen össze kell szedni, mert különben

a kis növénykék nem látszanak ki alóla.

Felhasználása

A krókuszokat igen szépen helyezhetjük el

évelőágyakban, ahol - behúzódásuk után -

a helyüket később fejlődő, nyári évelő

növények töltik ki.

Ültethetjük a hagymagumókat későbben lombosodó

cserjék alá is. Mire ezek kizöldülnek, addigra

a krókuszok már elnyíltak, sőt elkezd a

levélzetük is visszahúzódni a földbe.

Nagyon mutatósak a gyepbe telepített

krókuszszigetek is.

Ezek igazán üde foltjai a téli álomból ébredező

kertnek. Hátrányuk, hogy a gyepet csak későn

lehet kaszálni akkor, amikor a krókuszok már

elvirágoztak, és leveleik is visszahúzódtak.

Ez a mostanában egyre divatosabbá váló virágos

gyepeknél nem jelent semmiféle hátrányt.

Az állandóan nyírt "angol pázsitban" azonban

tartósan nem maradnak meg.

Hajtathatjuk is a krókusz hagymagumóit.

Ültessük őket cserépbe vagy agyagtálba

csoportosan, de ne túl sűrűn, folyami

homokkal kevert

komposztföldbe. Öntözzük meg alaposan az edényt,

és vermeljük el a kert egy védett részén 10 cm

mélyen még az ősz folyamán.

Így lesz elég idejük a hagymagumóknak ahhoz,

hogy gyökeret fejlesszenek.

Január végén kiszedhetjük a földből a

betelepített edényt. Ettől az időtől kezdve

világos helyen hajtassuk a hagymagumókat.

A helyiség hőmérséklete ne legyen 10 °C-nál

melegebb, mert akkor csak a levelek nőnek meg,

de a virág nem fejlődik ki, esetleg alacsony

(ülve) marad. Virágzás közben mérsékelten

öntözzük az edényt, mert a túlöntözés megrövidíti

az egyébként sem hosszú virágzási idényt.

Ajánlatos több cserépben hajtatni, lehetőleg

különböző színű krókuszokat,

hogy a virágzásuk időszaka hosszabb legyen.

A virágüzletekben is árulnak hajtatott krókuszokat.

Ha valakit ezzel

a virággal akarunk megörvendeztetni, akkor

csak bimbós virágokat

vásároljunk, mert a kinyílt virágok

nagyon rövid életűek.

_______________________________________________

NÁRCISZ

A másik igen szép tavaszi virágunk a nárcisz.

Színei nem olyan változatosak, mint a tulipánoké.

Általában rózsaszín, fehér, sárga és narancssárga

árnyalatai vannak. Ugyancsak több héten át

virágzik és majdnem jobban bírja a vadon

telepítést, mint a tulipán. Nincs szüksége

átültetésre. Sajnos néha a nárcisz sem nő olyan

szépen, mint ahogyan szeretnénk. Van, hogy

elkorcsosul a növény zöldje, a virágok pedig

aprók, vagy teljesen eltünnek.

Ilyenkor általában a hagymalégy lárvája a hibás.

Megoldás, a hagymát kiásni és két napra

vízbe áztatni. Ezt a lárvák nem bírják. Gyorsabb,

ha a hagymát két órára 43-44 C˚-os vízbe

helyezzük. Ettől a kártevő elpusztul, de a

hagyma nem károsodik.

Ugyan ebben az évben már nem virágzik, de jövőre

újból életre kel. A nárcisz vágottvirágként is

tartós, de nem bírja, ha más virágokkal egy

vázába helyezzük. A vágásfelületén szivárgó tejes

lé megmérgezi a többi virágot. Ezért a nárciszt

csak magába helyezzük el a vázába, így kellemes

és vidám tavaszi hangulatot varázsol.

_______________________________________________

 Ibolya

Növény adatlap

Jellemzők: odorata = latinul illatos
Évelő. Gyökere vékony, fonalszerű oldalágakkal. Gyökértörzse a virágzás után hosszú szártagú és messzire kúszó vékony indákat fejleszt, amelyek rendszerint csak a következő évben hoznak virágot. Levelének pálhái tojásdadok vagy lándzsás- tojásdadok, széleinek fogai ill. rojtjai sokkal rövidebbek a pálha szélességénél. Levélnyele kb. 2-3 cm hosszú, lemeze kerekded szívalakú, tompa vagy hegyesedő, éle csipkés fűrészes, válla mélyen szíves, nyitott öblű, színén és fonákán pelyhesedő vagy pedig a színén kopasz. Kocsánya kb. 5 cm hosszú, négyszögletes, a felső felében két átellenes, szálas-lándzsás előlevele van, felső része kampószerűen lekonyul. Virágának 5 csészelevele hosszas lándzsás. Bibéje gömbölyded, ferdén ülő, finoman szőrös, elül kerek kis ajakkal ellátott nyílással. Termése barnás, félkerülékes, hárombarázdájú tok, amely 3 csónakszerű kopácssal kovad. Magja kerülékes, világosbarna, síma, fénylő, tompaaljú, felső hegyesebb végén hordja a ferdén ülő fehér köldököt.
Virágzás: Március-május.
Méret: 5-15cm
Élőhely: Bükkösökben, gyertyános-tölgyeseknek, mészkerülő erdőkben, sziklaerdőkben.

________________________________________________________________________

 Dieffenbachia seguine "Tropic Sun"

A buzogányvirág a Dieffenbachia nemzetség magyar gyűjtőneve, sokféle növény tartozik ide, és meglepően magas a különféle változatok száma.
A virágboltokban krémszínű, fehér vagy halványsárga színezetű néha pöttyös vagy foltos, különféle alakú, ovális vagy akár lándzsa formájú levelekkel büszkélkedő buzogányvirágokat vásárolhatunk. Bármelyik növényt választjuk is, sohase feledjük, hogy levelei és nedvei mérgezőek. A szép és mutatós buzogányvirág vízkultúrában is remekül fejlődik. Ahogy a növény öregszik, az alsó levelek lehullanak, de a szár csúcsán új levelek hajtanak ki, így a növény fára emlékeztető külsőt ölt. Időnként a kontyvirágéhoz hasonló apró virágok jelennek meg a növényen.

Hőmérséklet

Ez a buzogányvirág télen legalább 16 °C-os hőmérsékletet igényel. A legjobb nappali hőmérséklet 21 °C körül van. A huzat és az alacsony hőmérséklet a legegészségesebb példányokat is legyűri, a levelek lehullanak és a növény elpusztul.

Napfény

Bár nyár végétől késő tavaszig a buzogányvirág sok fényt igényel, óvjuk a közvetlen nyári verőfénytől.

Vízigény

Két öntözés között hagyjuk a talajt kiszáradni, majd bőségesen öntözzük meg a növényt. Nyáron több vizet igényel, mint télen.

Páratartalom

A magas páratartalom fontos szempont; ha túl alacsony, a levelek megbarnulhatnak és lehullhatnak. A páratartalmat növelhetjük, ha a növényt cserepestől nedves tőzeggel töltött másik cserépbe állítjuk. A leveleket permetezzük meg vízzel, de ügyeljünk rá, hogy ne süsse meg a nap.

Tápoldat

A beállt növényt növekedéskor 2 havonta tápoldatozzuk fele erősségű tápoldattal.

Átültetés

A cserepét kinőtt növényt bármikor átültethetjük jó vízelvezető virágföldbe vagy tőzeges ültetőközegbe.

Ötlet

Ha az összes levél lehullik, vágjuk vissza a növény szárát 10-15 cm-esre. A szár hamarosan új hajtásokat hoz. A szár levágott felső részét felhasználhatjuk szaporításra is.

Növénybetegségek

• a huzat, az alacsony téli hőmérséklet, az alacsony páratartalom és a különböző olajos kipárolgások végzetesek lehetnek a buzogányvirág számára 
• a takácsatkákat elriasztja a magas páratartalom. Ha a kártevők mégis felbukkannának a levelek fonákján, próbáljunk meg rovarölő szerrel védekezni ellenük. Léteznek hatékony szerek ellenük, de ha a fertőzés nagyon elterjedt, inkább égessük el a növényt.
• a pajzstetvek a levelek fonákján fedezhetők fel apró barna lemezkék formájában. Denaturált szeszbe mártott vattával távolítsuk el őket a levelekről.
• _________________________________________________________________

Hedera helix Borostyán

Hedera helix - Borostyán

A borostyán a heterofilia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű fiatalkori meddő alak a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot, többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökereivel felkapaszkodva fokozatosan alakul át a tojásdad levelű, zömök hajtású időskori alakká.
Ez hozza ősszel a gömbös ernyőkben álló zöldes virágokat, - a borsó nagyságú fekete termése tavasszal érik.
Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori.
Árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik.
Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik. Örökzöld cserjék vásárlása

Hedera 'Arborescens'
Vegetatív szaporítással rögzített időskori alakok gyüjtőneve, amelyek torz, gömbölyded bokorrá fejlődnek.
Fényigényes. Árnyékban visszaalakul a kúszó, meddő alakká.

Hedera var.hibernica
Irországból származó gyors növekedésű borostyán változat nagy, tompán karéjos világoszöld levelekkel.

Hedera 'Reimscheid'
Fagytűrő és gyors növésű borostyán, északnyugat-európai fajta, kerekded levelekkel.

Hedera 'Balkon'
Középerős növekedésű borostyán változat, rövid ízközű, gazdagon elágazó fajta.
Levele ötkaréjos, sötétzöld, télen lilára színeződik.
Sűrűn kifejlődő oldalhajtásai jól besűrítik a növényt, igy annak takaróképessége erős és gyors. Talajtakaró növények vásárlása

Hedera 'Goldheartz' - Aranyszív borostyán

Sötétzöld leveleinek közepe élénksárga.
Napos, félárnyékos helyre ültessük.
6 méter magasra is felkapaszkodik.
A borostyán sok levélváltozatát mint hidegházi cserepes ámpolnanövényt is szaporítják. Ezek közül a zöld levelűek a szabadba is ültethetők ('Digitata' , 'Pedata' , 'Sagitt-ifolia'), de igényesebbek a tőalaknál.


Hedera helix 'Goldheartz'


Hedera helix 'Goldheartz' - Aranyszív borostyán

_____________________________________________________________________

Ficus - Fikusz, gumifa

Közkedvelt dísznövényünk a fikusz vagy gumifa, Hátsó-Indiából származik, ahol leginkább haszonfaként termelik, ragadós tejnedvét csapolják és gumit gyártanak belőle.
Ma felhasználása igen kiterjedt.
A fa szépségét értékelve, hazájában utcákat fásítanak vele. Különös gondolatnak tetszik, hogy a mi platánfáink helyett fikuszok adnának árnyékot, pedig Hátsó-Indiában így van. Ott a fikusz a platánra emlékeztető terebélyes fává nő.
Nálunk az első világháború után, az 1920-as években indult el hódító útjára, valljuk be, megérdemelten.


Szép, mutatós növény, ha jól gondozzuk. Ellenkező esetben felkopaszodik, levelei sárgulnak, lehullanak. Nézzük meg, hogy a számtalan fikusz faj közül melyek azok, amelyek mint szobanövények számításba jöhetnek.

A legelterjedtebb a sötétzöld, nagy ovális levelű Ficus elastica.
Ez a legkényesebb. Különösen a hidegre érzékeny, hamar megfázik, ami a levelek fonnyadtságában vagy a levélen, esetleg a törzsön megjelenő olajszínű, majd barna foltokban mutatkozik meg.
A megfázást okozhatja a hirtelen beáramló hideg levegő vagy az alacsony hőmérséklet, továbbá az erős hőmérséklet-ingadozás.
Tehát a szellőztetésnél vigyázzunk. A 18-20 C fokú szobahőmérséklet megfelelő a fikusz részére. A növények túlöntözését a levelek sárgulásán látjuk.
Különösen a téli hónapokban vigyázzunk az öntözésre. Télen a növény csak vegetál, él, de nem fejlődik, nincs annyi vízre szüksége, mint a hajtás-, illetve levélfejlődés idején. A talaj nyirkos legyen, de nem túl vizes. A cserép alatt levő tányérkában vagy díszcserépben ne álljon soha víz. Az utóbbi években a kissé szélesebb levelű, hullámos élű F. elastica var. decora terjedt el.


Ficus benjamina levél

A Ficus elasticán kívül igen alkalmas szobanövény a kisebb és kerekded levelű Ficus rubiginosa /syn. Ficus australis/. A levél fonákán az erek mentén barnás bevonat jellemzi. Amig a Ficus elastica fiatal, fejlődő leveleit élénkpiros védőhártya takarja, addig a F. australis levelét barna hártya fedi.
Az elastica lassan, nehezen ágazik el, ezzel szemben az australis gyorsan bokrosodó kis fát ad. A törzset fejlesztő Ficusok közül a legigénytelenebb és legkevésbé elterjedt a trópusi Afrikából származó F. lyrata /syn. Ficus pandurata/. Mély sötétzöld, bőrszerű, nagy levelei lant alakúak, a levélerek világosabbak.
Alacsonyabb hőmérséklettel is megelégszik.
Mindhárom Ficus-féleséget nyáron a szabadban is tarthatjuk, félárnyékos helyen. Ha kertünk van, akkor cserepestül földbe süllyesztjük a növényeket, nyáron bőven öntözzük.

Agusztus végén, szeptember elején, amikor az idő hűvösebbre fordul, a növényeket vigyük a lakásba, és világos helyre helyezzük el.
Sokan szeretnének Ficus elasticából is elágazó fácskát nevelni. Ez visszavágással érhető el. Amíg szép, végig leveles a törzs, kár a növényhez nyúlni.
Ha a megnyúlt és levelét vesztett Ficusokat visszavágjuk a cserép felett 10-20 cm-re, akkor 2-3 hajtást hoz, bokrosan fejlődik. A vágás következtében kifolyó tejnedvet meleg vízbe mártott ruhával töröljük le.
A Ficus australis idősebb korban léggyökereket fejleszt. Ezt a tulajdonságát felhasználhatjuk a felkopaszodott részek megifjítására /az általános részben leírtak alapján/. A törzset nevelő Ficusok mellett ismerünk kúszó fajokat, az apró, 1 cm-es levelű Ficus pumilát /syn. Ficus stipulata/ és a nagyobb, elliptikus levelű Ficus rostratát.
Ez utóbbi kizárólag csüngő, vagyis ámpolnanövény. A pumilát és változatait ezenkívül 20-25 cm-es parafa- vagy fatörzsdarabokra is futtathatjuk. Igényesebbek, mint a törzset nevelő fajok.
Mind a törzset nevelő, mind a kúszó fikuszokat dugványozással szaporítjuk.
A dugványok melegtalpon zárt helyen gyökeresednek csak meg, ezért otthon a lakásban eredménytelen lesz a munkánk.
A kúszó fikuszok hajtásain végig gyökerek fejlődnek, ha ilyen gyökeres hajtásrészekhez jutunk, megpróbálhatjuk a szaporítást.

vissza >> Szobanövények

Néhány fikusz fajta:
Ficus benghalensis - indiai fikusz, banyánafikusz
Ficus benjamina - csüngőágú fikusz
Ficus carica - közönséges fikusz (füge)
Ficus lyrata - lantlevelű fikusz
Ficus macrophylla - nagylevelű fikusz
Ficus pumila - ámpolnafikusz, kapaszkodó fikusz
Ficus rubiginosa - ausztráliai fikusz
Ficus subscabrida - fafojtó fikusz

________________________________________________________________________

Árnyékos helyen is nagyon jól érzi magát!

Pompás varjúháj - Sedum spectabile 'Brillant'

_________________________________________________________________________

_______________________________________________________________________